• Március 14-én PI day volt

            Mi játékkal ünnepeltük. Kreatív, ötletes PI-dolgok születtek. Rendkívül szép programozási megoldásokat láttam, II.B-sek azon a napon szemetet mentek szedni a természetbe, rengeteg étel készült, futottak, tornáztak, születtek PI-novellák, prezentációk, grafikák. Nagyszerű hét volt, köszönöm. Jövőre megismételjük. Remélem, már nem csak online.

            Az első három osztály, ha majd újra találkozunk, PIzzát ehet.

             A teljesség igénye nélkül pár kép:

          • In memoriam Hölgye István

            „Nem hal meg az, ki milliókra költi

            Dús élete kincsét, ámbár napja múl,

            Hanem lezárva, ami benne földi,

            Egy éltető eszmévé finomul.“  (Arany János)

                 Mély megrendüléssel fogadtuk a hírt, hogy nyugalmazott kollégánk, a dunaszerdahelyi Vámbéry Ármin Gimnázium tanára, Hölgye István tanár úr elhunyt. Villámgyorsan terjedt a fájdalmas hír: a Tanár Úr elhagyta a földi világot.

                 Hölgye István 1962-től 2011-ig magyar-szlovák szakos tanárként tanított a Dunaszerdahelyi Magyar Tannyelvű Gimnáziumban,  a mai Vámbéry Ármin Gimnáziumban. Olyan Tanár volt, aki a pedagógushivatás minden tudományával felvértezve oktatta diákjait. Valószínűleg nincs olyan gimnazista, aki ne ismerné a nevét. Olyan Ember volt, akit mindnyájan ismertünk és szerettünk. Generációk sora tartja őt jó emlékezetében. Hölgye tanár úr az a pedagógus volt, akinek nemcsak hivatása, hanem életcélja is volt a tanítás. Lelkiismeretes, odaadó munkájának köszönhetően nemcsak tanította, hanem nevelte is a rábízott diákokat. Ezért az évek múlásával kivívta a tanulók, kollégák, szülők és pályatársak szeretetét és elismerését. Munkáját nyugdíjaztatásáig a fiatalos tenni akarás jellemezte.

                 Gimnazista koromban Hölgye tanár úr csak fél évig tanított, ez az időszak mégis meghatározó volt az életemben. Évekig látogattam az általa vezetett szlovák helyesírási szakkört, amely reggel 7-kor kezdődött, a korai időpont ellenére mégis mindig sokan voltunk. Amikor ötödéves egyetemistaként az alma materben töltöttem a pedagógiai gyakorlatot, a tanár úrtól kaptam az igazi módszertani alapokat ahhoz, hogyan kell szívvel-lélekkel tanítani. Hosszú évekig közös kabinetben dolgoztunk. Kezdő pedagógusként (is) nagyon sokat jelentettek számomra a szakmai tanácsai, a segítőkészsége, embersége. Tanári pályája során arra törekedett, hogy a diákoknak példát mutasson, hogy fellobbantsa bennük a tudásvágyat, hogy megtanítsa nekik: mindannyian értékes emberek vagyunk. Úgy érzem, tanárként Tőle tanultam a legtöbbet, az ő példája számomra az örök mérték.

                 Becsüljük azt az olthatatlan lángot, amely Benne lobogott. Megmagyarázhatatlan nyugalom, csendes derű vette körül, a közelében biztonságban érezhette magát az ember. A humánum mellett az egyik legfőbb erénye az igazságosság volt. Bárkinek, bármikor, bármilyen helyzetben önzetlenül segített. Véleményét soha nem erőszakolta másokra. Észrevételei, tanácsai mögött nagy szakmai tudás, pedagógiai tapasztalat és emberi bölcsesség húzódott-ezért volt hiteles minden megnyilvánulása.

                 Örök példakép marad mindannyiunk számára. Olyan tanár, akire kollégáimmal együtt hasonlítani szeretnénk, akinek emberi nagyságához pályánk során megpróbálunk felnőni. Olyan ember, akit tisztelet, szeretet és megbecsülés övezett. Soha nem feledjük a munka iránti alázatát, empátiáját, emberségét. Nemcsak másokkal, hanem önmagával szemben is igényes volt. Kimagasló intellektusa, tanári szigora és odaadása miatt utánozhatatlan egyéniség volt. Egész életében fáradhatatlanul dolgozott: tanárként, pályaválasztási tanácsadóként, kollégaként.

                 Márai Sándor írja, hogy valami örökre elvész bennünk, amikor eltávozunk. Valami, amit nem lehet írásba, képbe vagy hangfelvételre rögzíteni. Fennmarad azonban mindaz a gondolat, amit a lelkekbe karcolt: kéztartását, gesztusát, mosolyát örökre megőrizzük.

                 Kincseit, bölcsességét, humanizmusát szétszórta köztünk, hogy általa gazdagodhassunk. Emlékeinkben megőrizzük a felejthetetlen egyéniséget. Kosztolányi Dezső Halotti beszéd című versének egyik gondolata méltóképpen jellemzi őt: „homlokán feltündökölt a jegy, hogy milliók közt az egyetlenegy.“

                 Drága Tanár Úr! Hatalmas űr marad Utánad, szegényebb lett a felvidéki magyar pedagógusok közössége.  Köszönünk Mindent, amire megtanítottál Bennünket. Emlékeinkben örökké élni fogsz. Fájó szívvel búcsúzik Tőled a Vámbéry Ármin Gimnázium tanári kara és alkalmazottai. Isten Veled, nyugodj békében!

             

                                                                  Szabó Mária, a Vámbéry Gimnázium tanára

    • Kontakty

      • Gymnázium Ármina Vámbéryho s VJM - Vámbéry Ármin Gimnázium
      • vamberygimnazium@gmail.com
      • 421908201989 031-59129-00 - központ - sekretariát -11 - porta - vrátnica -12 - könyvelési részleg - úsek účtovníctva -17 - igazgatóhelyettes - zástupca riaditeľa -26 - személyzeti részleg - mzdové oddelenie -29 - gazdasági felelős - ekonómka -77 - igazgató - riaditeľ 031-552-2586 - iskolakonyha
      • Nám. sv. Štefana 1190/4 Dunajská Streda 92936
      • https://www.facebook.com/vamberygimi
  • Fotogaléria

      zatiaľ žiadne údaje